Dr. Gellérné dr. Lukács Éva plenáris előadást tartott 2025. október 14-n Visegrádon, a XXII. Magyar Munkajogi konferenián.

Az előadás célja az volt, hogy átfogó képet adjon az Európai Unió munkaerőpiaci integrációjának jelenlegi állásáról, és bemutassa, milyen jogi, gazdasági és társadalmi tényezők alakítják az egységes munkaerőpiac felé vezető folyamatot. Kiemelte, hogy ma már az uniós munkajog és a nemzetközi magánjog határozza meg a munkavállalói mobilitás és a munkafeltételek szabályait, miközben a tagállami döntéshozatal mozgástere egyre inkább az uniós jog keretei között értelmezhető. A központi kérdés az volt, milyen arányban származnak a munkajog területén érvényes szabályok uniós szintű forrásokból, és milyen jelentősége van ennek az egységes piac szempontjából.

A jogi háttér bemutatásakor kitért a Róma I. rendelet alkalmazására, amely meghatározza az egyéni munkaszerződésekre irányadó jogot, és különösen fontos az olyan összetett, több államot érintő jogviszonyokban, ahol a munkáltató, a munkavégzés helye és a munkavállaló lakóhelye eltérő tagállamokban található. Ezen keresztül szemléltette, miként érvényesül az a védelem, amely szerint a munkavállaló nem fosztható meg azoktól a jogoktól, amelyek a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog alapján őt megilletnék. Az Európai Unió Bíróságának ítéletei – például a Gruber-ügy – jól mutatják, hogy a bíróság következetesen a magasabb munkavállalói védelmet biztosító szabályokat részesíti előnyben.

A munkaerő szabad mozgása továbbra is az integráció egyik sarokpontja. Rámutatott, hogy ez a szabadság nemcsak gazdasági, hanem szociális jelentőséggel is bír, és az egyenlő bánásmód elve biztosítja az uniós polgárok számára az azonos feltételeket a foglalkoztatás, a munkafeltételek és a szociális juttatások terén. Külön hangsúlyt kapott, hogy ez az elv – az EUMSZ 18. és 45. cikkére, valamint a 492/2011-es rendeletre épülve – az utolsó védvonalat jelenti a munkavállalói jogok érvényesülésében, ha nincs konkrétan megsértett jogszabály.

Az uniós munkajog fejlődése kapcsán bemutatta, hogy a 2019-es Bizottsági közlemény szerint már több mint 120 jogi aktus tartozik e területhez. Az elmúlt években új jogalkotási hullám indult el: az átlátható munkafeltételekről, a munka és magánélet egyensúlyáról, a whistleblowingról, valamint a nők egyenlő díjazásáról és képviseletéről szóló irányelvek mind a szociális dimenzió erősödését jelzik. Az uniós munkavédelem különösen komplex, hiszen a munkavállalók védelmét és a versenysemlegesség biztosítását egyszerre szolgálja.

Zárásként amellett érvelt, hogy az egységes uniós munkaerőpiac jogi értelemben már valósággá vált. A folyamat ugyan fokozatos és tagállamonként eltérő ütemű, de az integráció mélysége vitathatatlan. Magyarország esetében számos területen zökkenőmentes volt a jogharmonizáció, például a munkavédelem vagy az átlátható munkafeltételek kapcsán, míg más témákban – mint a kiküldetés – még mindig kihívások tapasztalhatók. Az új irányelvek, különösen a megfelelő minimálbérre, a női kvótára és az egyenlő díjazásra vonatkozók, a közeljövőben újabb mérföldkövet jelentenek az európai munkaerőpiac egységesülésének útján. Ez a mostani időszakot egy újabb „aranykornak” tekinthetjük az uniós szociálpolitika történetében.